Vészes izomláz

2011 január 20. | Szerző: Alexa18 |

 Ez egy kicsit erősre sikeredett…. Persze a saját hülyeségem miatt, mi másért. Szóval tegnap este mint írtam, elmentünk megint kondizni. Most ne gondoljon senki spártai szigorra, hogy mostmár minden nap kemény edzés, az nem én vagyok. Még. Csak egy kicsi lábemelgetés, főleg, hogy ma felsőtestre dolgoztunk. Mivel az én kicsi agyamban az volt, hogy picikét megdolgoztatom az adductoraimat az izomláz ellenére, akkor azzal nem ártok. Hát ja. Ma konkrétan egész nap ültem és feküdtem, mert egész egyszerűen nem tudok járni. Még jó, hogy holnap 4-5 órát dolgoznom kell állva. Na mindegy, majd megsimogatom a fejem, mert ilyen “ügyes” vagyok.

Mindebből pedig arra lehet következtetni, hogy ma nem mentünk sehova. Holnap… nem tudom. Vasárnap már biztos. Még jógázni sem tudok, hogy kicsit nyújsam az izmaimat és tegyek egy kis jót a gerincemnek, mert a cipőmet sem tudtam felvenni. 🙂

Ma reggeli megint zabkorpa áztatva, mézzel, fahéjjal, almával, két kávé, gyümölcsturmix gazdagon, és most egy kis főtt hús a levesből, zöldséggel. Holnapra több ellátmány kell, mert mint írtam, dolgozok, és hát oda kell az erő. A legjobb lesz az afgánban szolgáló katonanő, remélem nem nagyon kötött az izma 🙂 Lehet megkérem, hogy ő masszírozzon meg engem, ha így haladunk 🙂 Nem, viccet félretéve, várom, hogy dolgozzak, legalább kicsit kimozdulok itthonról. Közben csinálom itthon a kézműves dolgaimat, sokat (remélem egyre többet) olvasok, meditálok, programozok, törődök magammal. Ma megkaptuk a Bach kártyákat, tegnap pedig a plakátot, majd ha nemsokára lesz saját rendelőm, oda legalább ki tudom rakni, így talán könnyebb lesz mindenkinek. 🙂 Lehet, ha végeztem a bejegyzéssel, összeállítok még egy koktélt magamnak. Sőt. Biztos. Meg kellene értetnem magammal, hogy megérdemlek dolgokat. olyan jól megy minden a programozásban, egyedül a munka nem annyira. Tudom már, hogoy hol szúrom el, majd csinálok rá egy belső utazást, vagy EFT-zek, az is bevált. Csak hát félek az okoktól, hogy olyan sebet szakítok fel magamban, amire most szerintem nincs (dehogynem) szükség. A betegeimen, vendégeimen sokkal könnyebb így segíteni. de hát a cipésznek sincs normális cipője, miért pont én maradjak ki a sorból. 🙂